Tom Gallagher, az amerikai Bradford Egyetem politológia professzora Románia Ceausescu után: az intolerancia politikája címmel könyvet írt. Aurel Craiutunak, az ún. "liberális nacionalizmus" híve recenziót közölt erről a műről, erre reagált a könyv szerzője, Gallagher, kifejtve, hogy amikor Craiutu a liberális nacionalizmusra, mint a jövő opciójára hivatkozik, "az én érvemet támasztja alá, mely szerint a román politikai kultúrában a nacionalizmus igen életképes marad." A nacionalizmus kevés megoldást kínál az érdekellentétek enyhítésére. /22 (Bukarest) hetilap 27. számából átvette: A Hét (Bukarest), júl. 19./
1999. október 23.
Gyergyószentmiklóson okt. 23-án emlékeztek az 1956-os forradalom 43. évfordulójáról. Az ünnepi szentmisét Hajdó István főesperes celebrálta, a templomból a jelenlévők a temetőbe, a Politikai Áldozatok Emlékművéhez vonultak, ahol elsőként a közelmúltban 56-os vitézzé avatott Salamon László emlékezett a forradalomra. Dézsi Zoltán prefektus beszédében kitért arra, hogy a mai nemzedéknek jobban kellene ismernie történelmét. - A gyergyószentmiklósi Salamon Lászlót október 2-án Vitézzé avatták Budapesten. A magyarországi Vitézi Rend elismert tagszervezete a nemzetközi lovagrendek társaságának. Tagjai lehetnek, akik az I. és II. világháborúban, valamint az 1919-es Kommün leverésében kiemelkedő haditettet hajtottak végre. 1956 után a rend úgy döntött, hogy a forradalom vitéz harcosait is fölveszi tagjai közé. Október 2-án 60 volt 56-os harcost avatott Vitézzé Holl Ferenc főkapitány Budapesten, s a hatvan vitézből egyetlen egy erdélyi, Salamon László, aki részt vett a Bem téri, és a többi utcai tömegtüntetésen, a politikai foglyok kiszabadításában, s aki tetteiért később Romániában nehéz börtönéveket viselt el. Nem ez az első kitüntetése. Részesült már a Magyar Köztársaság, a Volt Politikai Folyok Szövetsége, az 56-os Magyarok Világszövetsége, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és Pongrácz Gergely 56-os corvinközi parancsnok személyes kitüntetésében, és magáénak tudja az Angol Egyesült Királyság Bradford-i 56-os Politikai Szervezetének érdemkeresztjét is. /Gál Éva Emese: 1956 emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./
1995. április 12.
A 22 hetilap a Jane`s Intelligence Rewiev című lapból vette át Marko Milivojevicának, az amerikai bradfordi egyetem professzorának a tanulmányát. A szerző szerint a Román Hírszerző Szolgálatot, az SRI-t 1994-ben átszervezték: az alkalmazottak majdnem egynegyedét kicserélték. Virgil Magureanu igazgató menesztette mindazokat, akik utódaiként számba jöhettek volna és vezető állásokba a volt szeku /Securitate/ kemény magjának tagjait nevezte ki. A szeku rehabilitálásában nagy szerepet játszott a másik titkosszolgálat, az UM 0215, melynek alapítója Gelu Voican Voiculescu. Az UM 0215 titokban anyagi támogatást nyújt a szélsőséges nacionalista és neokommunista pártoknak, elsősorban az ellenzék diszkreditálása és a választások meghamisítása céljából. Az SRI Iliescu elnöknek tartozik engedelmességgel. Az UM 015-öt "megtisztították" Petre Roman szimpatizánsaitól. /22 (Bukarest), ápr. 12-18./
2001. március 9.
Londonban a Gazdaság- és Politikatudományi Egyetem (LSE) két doktorandus hallgatója, Füzesi Julianna és Valentin Mandache nemzetközi konferenciát szervezett Erdély: EU-bővítés, regionalizmus és kisebbségi politika Romániában címmel. Az értekezlet anyagából kötet készül. Tom Gallagher, ismert Románia-szakértő, a Bradfordi Egyetem tanára leszögezte, hogy senki sem akarja Erdély elszakadását Romániától, legfeljebb a rossz kormányzás szül mesterséges feszültségeket, amelyeket táplálhatnak a megoldatlan gazdasági kérdések. Nem lehet a nacionalizmus áttörő sikeréről beszélni. A Románia Ceausescu után könyv szerzője nem talált elég bizonyítékot Clinton volt amerikai elnök ama értékelésére, miszerint Románia modellszerűen megoldotta volna a kisebbségi kérdést. Gabriel Andreescu ismert emberjogi aktivista vitatta Molnár Gusztáv erdélyi devolucionista elméletét. Andreescu a konszenzuson alapuló demokrácia mintáját és az egység megőrzését találta a magyar kisebbség számára követendő útnak céljai elérésére. Az értekezletre, ígérete ellenére, nem jött el sem Vasile Dancu információs miniszter, sem Ion Iliescu elnök szóvivőnője. A román és a magyar hivatalosságok jelenléte mégis számottevő volt. A rendezvényre eljött nemcsak a magyar külügyminisztériumot képviselő Szesztay Ádám és Csikos Imre, de a román külügyi tárca főosztályvezetője, Mihai Dobre, a londoni román nagykövetség két alkalmazottja, valamint - a nagy-britanniai román katonai attasé... A megjelent románok szaporán jegyzeteltek, és magnóra vettek mindent. Képviselőjük pedig vitába szállt mindegyik előadóval, kommentárjai már-már külön kiselőadás méretét öltötték. A romániai magyar előadóktól semmit sem kérdeztek. Schöpflin György arra figyelmeztetett, hogy "a románokat", "a magyarokat" csak a nacionalisták veszik egy kalap alá, a valóságban különböző magyar és különböző román tudatformákról beszélhetünk. Ha az erdélyi román öntudat a magyar kultúra hatására nagyban különbözik a regátitól, az erdélyi magyar nemcsak más, mint a magyarországi, de azon belül is jól elkülönül a székely, belső-erdélyi és partiumi magyar identitás. Schöpflin üdvözölte a magyar státustörvényt, amelyet a jelek szerint az EU is elfogad, de feltette a kérdést, hogy mi lesz Schengen után az erdélyi románok húsz százalékával, akik a magyar szürke gazdaságban dolgoznak? A magyar irredentizmusról Füzesi Julianna tartott előadást. Kifejtette, hogy a két világháború közötti időszakkal szemben Magyarország és Románia esetében ma már nemcsak hogy nincs, de nem is lehet irredentizmusról beszélni Erdély kapcsán, hiszen ennek korábbi okai megszűntek. Balló Áron a romániai magyar sajtó etnikumok közötti és az európai integrációban betöltött szerepéről beszélt, Tokay György aradi képviselő jellemezte a korábbi kormányok tevékenysége tükrében a mai erdélyi helyzetet és az EU-integrációs esélyeket. A román politika csak akkor lehet sikeres, ha egyszer már kiszámítható és hiteles lesz. A Nagy-Románia Párt nem nacionalista alapon való sikerével kapcsolatban a volt kisebbségügyi miniszter megjegyezte, hogy sokak gondolkodásmódját még mindig az álmok (EU), rémálmok (irredentizmus) és félelem (Erdély elszakítása) vezérli. Tokay szerint a románok nagyon is sérülékenyek. Takács Csaba Londonból figyelmeztette Bukarestet, hogy azt a szerencsés állapotot, amikor mind a román, mind a magyar kormány, mind pedig az erdélyi magyar kisebbség egyaránt Románia minél hamarabbi EU-betagolódását támogatja, elképzelhetetlen anélkül fenntartani, hogy a romániai magyarok kéréseit ne teljesítsék. /Balló Áron: Erdély-konferencia Londonban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
